Berhidai Piusz ferences szerzetes (OFM) beszámolójában indokoltnak tekintette annak vizsgálatát, hogy a Kapisztránnak példaképül szolgáló Assisi Szent Ferencet miként jelenítette meg a kortárs irodalom. A kutatás két forráscsoport összevetésére koncentrált. Az előadó a legrégebbi magyar nyelvű könyv, a Jókai-kódex (Ehrenfeld-kódex) ismertetésére vállalkozott, hiszen az ebben megtalálható Szent Ferenc-legenda a magyar nyelvű elbeszélő irodalom első emléke. Az előadó megállapította, hogy Szent Ferenccel kapcsolatban a legenda három részletet hangsúlyoz: a mélységes szegénységét, a társak jelenlétét és Krisztushoz való hasonlatosságát. Leszögezte: a Jókai-kódexben Szent Ferenc ábrázolása modellszerű, vagyis a szent viselkedése utánzandó mintaként jelenik meg. Az előadás második részében Berhidai Piusz a két 15. századi ferences obszerváns prédikátor, Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát beszédeire összpontosított. A prédikációs irodalomban az előbbitől hat, az utóbbitól három sermo kapcsolódik Szent Ferenc személyéhez és működéséhez. Bár a két hitszónok nagyon hasonlatos témákat vet fel, a sermók eltérnek a legendától. A stigmatizált, vagyis Krisztushoz hasonlatos szent képén túl ugyanis megjelenik az angyali küldetés témája is. Vagyis a középkor második felétől az irodalomban megjelenő Szent Ferenc-kép többé nem modellszerű, inkább szimbólum jellegűvé válik.